A szívizom elégtelen vérellátásának betegsége: az iszkémiás szívbetegség

Iszkémiás szívbetegségek (ISZB) néven foglaljuk össze azokat a kórállapotokat, amelyek kialakulásában a szívizom elégtelen vérellátása – orvosi nyelven: iszkémiája – kimutathatóan szerepet játszik.

Az iparilag fejlett államokban az iszkémiás szívbetegségek évtizedek óta vezetik a halálozási statisztikát. S bár a heveny kórformák – például a szívinfarktus – okozta halálozás némileg csökkent, eközben megnövekedett a krónikus megbetegedések – például a szívelégtelenség – gyakorisága és halálozási aránya. Jelenleg minden negyedik haláleset ISZB miatt következik be. A WHO előrejelzése szerint az ISZB 2020-ra már nem csak a jóléti társadalmakban, hanem a harmadik világ országaiban is – tehát az egész világon – vezető halálok lesz.⁽¹⁾

Koszorúereink

A koszorúérrendszer a szívet és a szívizomzatot ellátó ütőerek hálózata, amely koszorúként öleli körül a szívünket. Ezek az erek szállítják az oxigénben dús vért a szívizomsejtekhez. Az egészségtelen életvitel – a magas zsírtartalmú ételek túlzott fogyasztása, a dohányzás, a mozgáshiány – miatt zsírszerű lerakódások (ún. plakkok) alakulhatnak ki a koszorúerek belső falában, elzárva a véráramlás útját. Ennek következtében csökken a vérellátás, és nem jut elég oxigén a szívizomhoz. Az oxigénigény és kínálat egyensúlyának megbomlása a szívizom elégtelen keringéséhez, iszkémiához vezet. A tartósan fennálló súlyos iszkémia következtében szívizomelhalás, átmeneti oxigénzavar esetén szívizom-iszkémia jön létre. Az iszkémiának különböző megnyilvánulási formái lehetnek. A szívizom-iszkémia járhat tünetekkel ( angina pectoris , ingerületképzési és/vagy ingerületvezetési zavar, heveny szívelégtelenség), illetve a klinikai tünetek hiányozhatnak is.⁽²⁾ A különböző kórformák kialakulásában döntő jelentőségű az iszkémia időtartama, illetve a kialakuló funkciókárosodás jellege.

Trendek a világban

A kardiovaszkuláris betegségek csoportja messze kiemelkedik a vezető halálokok közül – a férfiak és a nők esetében is. A XX. század utolsó harminc évének tendenciája azt mutatja, hogy míg a nyugat-európai államokban egyenletes és érdemleges csökkenés volt megfigyelhető az ISZB halálozásában, addig a posztkommunista államok tendenciája ezzel éppen ellentétes volt. Sajnos a magyarországi szív- és érrendszeri halálozási adatok még a volt szocialista országokhoz képest is kiugróan magasak, bár a kilencvenes évek végétől enyhe javulás észlelhető. A stabil angina szövődményeiben hal meg ma hazánkban minden negyedik ember. A betegség gyakorisága a 45-54 éves nők között 1 százalék, míg a 65-74 éves női népességben eléri a 10-15 százalékot. Az előfordulás a férfiak között még ennél is gyakoribb: a 45-54 év közötti korcsoportban 2-5 százalék, míg a 65-74 éves populációban már 10-20 százalék. Európában a stabil angina gyakorisága egymillió lakosra vetítve körülbelül 20-40 ezer. Ha ezt az arányt a magyar lakosságra vetítjük, akkor azt mondhatjuk, hogy körülbelül 400 ezer stabil angina szindrómában szenvedő beteggel kell számolnunk.⁽³⁾

Intő jel: mellkasi fájdalom

Az iszkémiás szívbetegség okozta mellkasi fájdalom a szívizom elégtelen vérellátásának az egyik legfontosabb tünete. Fontos tudni, hogy a szívizom iszkémiája fennállhat mellkasi fájdalom nélkül is – ezt nevezzük néma iszkémiának. A rövid ideig, azaz kevesebb, mint húsz percig tartó mellkasi fájdalom elsősorban angina pectoris, míg a tartós, húsz percet meghaladó fájdalom szívinfarktus gyanúját kelti. A mellkasi fájdalom, illetve diszkomfort igen gyakori tünet, amelynek hátterében különböző – nem feltétlenül szív eredetű – kórfolyamatok állhatnak. Jelezhetnek jóindulatú eltérést, de olyan súlyos állapotot is, amelynek kezelésében rendkívüli jelentősége van az időfaktornak. A panaszok, tünetek megítélése meglehetősen szubjektív: függ a beteg életkorától, és sok egyéb tényezőtől. Még arra is van adat, hogy a férfiak és a nők különbözőképpen ítélik meg saját állapotukat. Ugyanazt a klinikai kórképet egyes betegek életük legszörnyűbb mellkasi fájdalmaként, mások enyhe nyomásként élik meg. A mellkasi diszkomfortot, fájdalmat kísérő ún. vegetatív tünetek többnyire súlyos állapotra utalnak. Az infarktus fellépése idején a nők gyakrabban panaszkodnak hányingerről, hányásról és légszomjról, mint a férfiak, akik többször említik a verejtékezést. A tünetek egyénenként változóak: a mellkasi fájdalom, nyomás, nehézlégzés, mellkasi nehézség, vagy enyhe kellemetlenség formájában is megnyilvánulhatnak. A fájdalom a karokba, az állba, a nyakba és a hátba is kisugározhat. A tünetek felléphetnek hirtelen, heveny módon, de jelentkezhetnek fokozatosan, vagy szakaszosan is.⁽⁴⁾

Kevésbé súlyos állapotot jelent, ha a fájdalom légzésre, testhelyzet-változásra, étkezésre megváltozik, vagy ha a mellkasfal egy körülírt területére lokalizálható, illetve akkor is, ha nyomásérzékenységgel jár. Súlyos állapotra enged következtetni, ha a tünetek korlátozzák a normális aktivitást, vagy ha hideg verejtékezéssel, hányingerrel, hányással, szédüléssel, megmagyarázhatatlan félelemérzéssel járnak.⁽⁵⁾

Minden perc számít!

Az iszkémiás szívbetegség okozta mellkasi diszkomfort tünetei nem feltétlenül lépnek fel drámai módon. Gyakori, hogy fokozatosan, lépcsőzetesen, lassan alakulnak ki, esetleg hullámzó formában jelentkeznek. Előfordul, hogy a betegek nem fájdalomként, hanem nyomás, égés, gyengeség formájában élik meg, és emiatt túlságosan is sokáig várakoznak, mielőtt orvosi segítséget hívnának. Ez azért baj, mert az elvesztegetett idő miatt éppen az eredményes kezelés szempontjából legfontosabb korai időszak vész el. Általános tapasztalat, hogy ha a panasz otthon jelentkezik, akkor a betegek hosszabb ideig várnak, mintha nyilvános helyen, vagy munkahelyen kezdődik a baj. Ha a tünetek súlyosak, akkor a betegek gyorsabban fordulnak orvoshoz. Megfigyelhető az is, hogy akik a mentőket hívják, azok többnyire súlyosabb állapotban vannak, mint akik a háziorvosukhoz fordulnak először. Fontos tudni: mivel a mellkasi tünetek súlyos, életveszélyes állapotot jelezhetnek, nem szabad arra várni, hogy a panaszok elmúlnak, hanem haladéktalanul orvost, vagy mentőt kell hívni.

Életkilátások

Minél eredményesebb kezelésben részesülnek a koszorúérbetegek, annál később kapnak infarktust. Az angina pectorist szívizomelhalás, infarktus, majd ezek következményeként szívelégtelenség követheti. Ma a magyar lakosság 3 százaléka szenved szívelégtelenségben, a 65 év feletti populációban pedig már 6-10 százalékban megfigyelhető a szívelégtelenség különböző súlyossági foka. A 65 év felettiek kórházi felvételének leggyakoribb oka a szívelégtelenség, a diagnózistól számított öt éven belül a betegek 70 %-a meghal.⁽⁶⁾ A WHO előrejelzése szerint az ISZB okozta halálozás 2020-ra világszerte – beleértve a fejlődő országokat is – vezető halálok lesz.⁽¹⁾ Igen nagy halálesetszámról, komoly orvosi és társadalmi felelősségről van tehát szó. Annak érdekében, hogy mindezt elkerülhessük, fontos szerepet kap a megelőzés. Megjegyzendő, hogy e szempontból betegnek tekintendők azok a személyek is, akik halmozott rizikóval rendelkeznek, ugyanakkor nincs panaszuk, még akkor is, ha a terheléses EKG vizsgálat eredményük negatív. Teljes érelzáródás ugyanis előzetes panasz nélkül is létrejöhet: az infarktusok 60 százaléka így keletkezik.

Megelőzés

A hagyományos kockázati tényezők legtöbbjét tudjuk befolyásolni, egy bizonyos részét viszont nem. Napjainkban megfigyelhető, hogy az emberek túl sok munkát vállalnak, túlhajszolják magukat azért, hogy megteremtsék és fenntartsák a létbiztonságukat. Emellett a szív- és érrendszeri rizikófaktorok megelőzése – a rendszeres mozgás, a dohányzás mellőzése, az egészséges táplálkozás – sajnos másodlagossá válik. Sokan második, harmadik munkakörben dolgoznak, a stressz miatt rászoknak a cigarettára, vagy túlzottan sok alkoholt fogyasztanak, és mindeközben eszükbe sem jut, hogy például a sportot beiktassák a napirendjükbe. Ezért fontos, hogy mindenki tisztában legyen az iszkémiás szívbetegségek veszélyeivel.

Az életmód megváltoztatása sokak számára gondot okoz, még akkor is, ha pontosan tudják, mit kellene tenniük. Pedig az életvezetési tanácsok csak akkor érnek valamit, ha az érintettek tudatosan és tevőlegesen részt vesznek a megelőzésben. A kardiovaszkuláris prevenció célja, hogy csökkentsük az iszkémiás betegségekhez társuló első, vagy ismételt klinikai esemény előfordulását, különös tekintettel a rokkantságra és a korai halálozásra. Ezt az életmóddal összefüggő kockázati tényezők megváltoztatásával, a legfontosabb rizikófaktorok célzott és személyre szabott kezelésével, valamint különböző gyógyszerek alkalmazásával érhetjük el.

A szív- és érrendszeri megelőzés mai gyakorlata szerint minden fokozott kardiovaszkuláris kockázattal élő, vagy szív- és érrendszeri betegségben szenvedő egyén számára javasolt:⁽⁷⁾

• Az egészséges táplálkozás: a telített zsírfogyasztás és a koleszterin bevitel csökkentése, valamint az omega-3-zsírsav bevitel (halfogyasztás) és a zöldség-, gyümölcs- és teljes kiőrlésű gabonafélék fogyasztásának növelése.
• A dohányzás elhagyása: a folyamatos orvosi tanácsadáson túl a nikotinpótló eszközök (rágógumi, tapasz), vagy egyéb gyógyszeres kezelés segíthet a leszokásban.
• A fizikai tréning: legalább heti három alkalommal, optimálisan naponta 20-40 percen át végzett, egyénre szabott aerob fizikai tréning (például gyaloglás, úszás, kerékpározás). Lehetőség szerint minden infarktuson átesett betegnek ajánlatos részt venni intézeti, vagy ambuláns rehabilitációs tréning programban.