Répatorta

Van egy sütemény, amitől sokan idegenkednek első hallásra, és nehezen tudják elképzelni, hogy ez finom lehet, pedig ez az amerikaiak egyik óriási kedvence. Nincs répaíze, és bár sokan áltatják magukat azzal, hogy legalább így eszünk sok egészséges sárgarépát, ezzel ne áltassuk magunkat, a sütés után a vitamintartalmat már csak messziről köszönthetjük. De kétségtelen, hogy kevesebb liszt kell a sütinkbe, ráadásul még annak is a felét darált mandulával vagy dióval helyettesítetjük. Az olajos magvaknak és a répatartalomnak köszönhetően a süti nem szárad ki, hanem végig friss marad, már ameddig marad belőle. Ennek a változatnak a tetejére krémsajtos bevonat kerül, de van, amikor sima cukormáz is megteszi. És még egy titkot megsúgunk: az elkészítése is gyerekjáték. Egy titok van, érdemes előre mindent egymás mellé készíteni, nem baj, ha sok kis tálka lesz, mert utána csak lehet keverni-kavarni, és amíg sül, addig jöhet a mosogatás!

Hozzávalók:

• 30 dkg sárgarépa
• 10 dkg mazsola
• 20 dkg nádcukor
• 12,5 dkg darált mandula (vagy darált dió)
• 12,5 dkg teljes kiőrlésű liszt
• 1 teáskanál sütőpor
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 teáskanál őrölt fahéj
• 1 teáskanál őrölt gyömbér
• csipet só
• 4 egész tojás
• 2 dl olaj
• 25 dkg krémsajt
• 3 evőkanál porcukor/li>
• 1 dl tejszín

A sárgarépát meghámozzuk, lereszeljük. A mazsolát megmossuk, lecsurgatjuk. Egy nagy keverőtálban összekeverjük az előre kimért szárazanyagokat, egyenként hozzáadjuk a tojásokat, majd az olajat, habosra kikeverjük. Apránként hozzáadjuk a reszelt répát, majd legvégül a mazsolát. 24 cm-es kapcsos tortaformában, vagy szögletes tepsiben is süthetjük. 180 fokon, kb. 45 perc alatt készre sütjük. Hagyjuk kihűlni, majd elkészítjük a krémet. 2 doboznyi krémsajtot egy kevés porcukorral és tejjel vagy tejszínnel, kis vaníliával krémesre keverünk, és a felét a sütemény tetejére kenjük. Hűtőbe tesszük, és ha kicsit megdermedt, a krém másik felét is rákenjük. Villával csíkokat húzunk bele, majd kedvünkre dekoráljuk: fahéjszórással, cukorgyöngyökkel, diódarabokkal, vagy éppen marcipánrépákkal.