Mit kell tudni a szívbillentyű-betegségekről?

A szívbillentyűk működésének zavarát okozhatják veleszületett fejlődési rendellenességek, de kialakulhatnak felnőttkorban is, valamilyen egyéb megbetegedés – például reumás láz, vagy szívbelhártya-gyulladás – következményeként. A veleszületett (ún. kongenitális) szívhibák a születések 0,8-1 százalékánál fordulnak elő. A műtéti technika és a katéteres eljárások lendületes fejlődésének köszönhetően e betegségek halálozási aránya nagymértékben csökkent. A túlélési mutatók javulásának eredményeképpen a veleszületett szívhibával élő felnőttek, illetve az emiatt sikeresen operáltak száma évről évre növekszik a világban és hazánkban is.(1)

Egy kis anatómia

Az emberi szívben a szívbillentyűk – a szelepekhez hasonlóan – biztosítják a vér megfelelő, egyirányú áramlását a változó nyomáson alapuló nyitás-zárás útján. A billentyűk feladata, hogy megakadályozzák a vér visszaáramlását a kamrákból a pitvarok felé, illetve a nagyartériákból a kamrák felé.

A tüdőből a szív bal pitvarába érkező oxigéndús vér a mitrális (kéthegyű) billentyűn át jut a bal kamrába. Onnan az aortabillentyűn keresztül folyik át a főverőérbe (aortába). A bal kamra összehúzódásakor a mitrális billentyű bezárul, megakadályozva a vér visszaáramlását a pitvarba, ugyanakkor az aortabillentyű kinyílik, hogy a vér a főverőérbe áramolhasson. Amikor a kamra elernyed, a mitrális billentyű kinyílik, lehetővé téve, hogy a vér beáramoljon a pitvarból, az aortabillentyű pedig bezárul, hogy meggátolja a vér visszaáramlását az erekből. Hasonló elven működik a jobb szívfélben a pitvar és a kamra között elhelyezkedő háromhegyű billentyű, valamint a jobb kamra és a tüdőartéria közötti pulmonális billentyű.

A szívbillentyűk működési zavara alapvetően kétféle lehet. Elégtelen záródásuk esetén a vér visszaáramlik: ezt a folyamatot orvosi nyelven regurgitációnak nevezik. Nyitási rendellenesség esetén a kamra vagy a pitvar csak nehezen tudja átpumpálni a vért a beszűkült billentyűn keresztül.

Az aortabillentyű betegségei

Az aortabillentyű szűkülete (aortasztenózis) az egyik leggyakoribb billentyűhiba: előfordulása a 75 évnél idősebb emberek körében 5 százalékra tehető. Lényege, hogy az aortabillentyű nyitott állapotban a normálisnál szűkebb marad, ennek következtében a balkamra nyomásterhelése megnő, és a fala megvastagodik – ezt az elváltozást balkamra-hipertrófiának nevezik. Az aortabillentyű szűkület oka lehet veleszületett rendellenesség, vagy reumás láz, illetve a billentyűk meszesedése. A betegség súlyosbodását gyorsítja a koszorúér-betegség, az időskor, a magasvérnyomás, a dohányzás és a zsíranyagcsere zavara. A tünetek jellegzetesek: a beteg fizikai terheléskor mellkasi fájdalmat érez, vagy szédül, sőt, átmenetileg elvesztheti az eszméletét is (syncope). A diagnózis felállítása a sztetoszkópon keresztül hallható jellegzetes szívzörej, a pulzus és az EKG kóros elváltozásai, valamint az ultrahangvizsgálat alapján történik. A betegség kezelése felnőttek esetében a billentyű műtéti úton történő cseréjével történik.

Aortabillentyű-elégtelenségben a billentyű nem zár tökéletesen, emiatt a vér az aortabillentyűn keresztül visszaáramlik a balkamrába annak minden egyes elernyedésekor. A különböző okok – például szívbelhártya-gyulladás, vagy a mellkast érő erős ütés – miatt hevenyen kialakuló aortabillentyű-elégtelenség nem növeli meg a szív nagyságát, de nagymértékű balkamrai töltőnyomás-emelkedés alakul ki jelentős perctérfogatesés mellett, ami heveny balszívfél-elégtelenséghez, tüdőödémához és/vagy kardiogén sokkhoz vezethet. Ezért ilyen esetekben sürgős műtéti beavatkozásra van szükség.(2) Az aortabillentyű-elégtelenség kialakulhat fokozatosan, hosszú évek alatt is, meszesedés, gyulladások, reumás láz, veleszületett billentyű-eltérés, vagy egyéb okok következményeként. Enyhe fokú aortabillentyű-elégtelenség általában nem okoz panaszt. Súlyos esetben a kamra megnagyobbodik és szívelégtelenség lép fel, annak jellegzetes tüneteivel. Az aortabillentyű-elégtelenség panaszmentes szakaszában megoperált betegek hosszú távú túlélési kilátásai igen jók, ha a műtétet még időben elvégzik, amikor a balkamra-elégtelenség még nem alakult ki, vagy mérsékelt. Ha azonban az operációra később, már a panaszok fennállása és rossz balkamra-funkció mellett kerül sor, az életkilátások kevésbé kedvezőek.(3)

A kéthegyű billentyű megbetegedései

A mitrális billentyű szűkülete gátolja a vér beáramlását a bal pitvarból a balkamrába. Ennek következtében a bal pitvarban és a tüdő vénáiban megnő a nyomás, ami fulladásos panaszokat okoz. Következményes szívritmuszavarral (pitvarremegéssel) is számolni kell, amelynek kockázata a korral és a bal pitvar nagyságának növekedésével emelkedik. Könnyen kialakulhat tromboembóliás szövődmény is, amelynek megelőzésére a véralvadást gátló gyógyszer szedése szükséges. A mitrális sztenózis (szűkület) leggyakoribb kiváltó oka a korábban elszenvedett reumás láz. Akár 15-20 év is eltelhet a reumás láz után, mire a tünetek – a légszomj és fulladásérzés – kialakulnak. Az utóbbi években végbement technikai fejlődésnek köszönhetően ma már létezik olyan eljárás – az ún. perkután mitrális ballonplasztika (kéthegyű billentyű szűkületének tágítása ballonnal szívkatéterezés keretében) –, amelynek még időben történő elvégzésével kivédhető a pitvarfibrilláció kialakulása, a pitvari funkció romlása és a tromboembóliás szövődmény. Súlyos, előrehaladott állapotban azonban műbillentyű beültetésére van szükség.

A mitrális billentyű elégtelen működése (mitrális inszufficiencia) esetén a bal kamra összehúzódásakor a mitrális billentyű nem záródik teljesen, és a bal pitvarba valamennyi vér visszaáramlik. A hirtelen fellépő, heveny mitrális inszufficiencia leggyakoribb oka a billentyűt mozgató ínhúr szakadása, de okozhatja szívbelhártya-gyulladás, vagy a mitrális billentyű korábbi előesése (prolapszusa, ld. később) is. Gyorsan kialakul a tüdőödéma, és drámaian csökken az előrehaladó vérmennyiség. Azonnali műtéti beavatkozást igényel. A krónikus mitrális inszufficiencia leggyakoribb oka a mitrális billentyűprolapszus, illetve kialakulhat koszorúér-betegség következményeként is. A lassan kifejlődő mitrális billentyű-elégtelenség hosszú ideig nem okoz panaszokat, ám a megnövekedett terhelés a bal pitvar tágulatát, később a kamra elégtelen működését idézheti elő. Az elégtelenül működő billentyűt még a balkamra súlyos károsodása előtt meg kell operálni (billentyűplasztikával, vagy műbillentyű-beültetéssel).(4)

A mitrális billentyű előesése (prolapszusa) a mitrális billentyűrendszer strukturális károsodása, mely az egyik, vagy mindkét mitrális vitorla rendellenes mozgását eredményezi.(5) Többnyire tünetmentes, műtéti beavatkozást nem igényel, ám amennyiben szívritmuszavar kíséri, gyógyszerek szedésére szükség lehet.

A háromhegyű billentyű betegségei

A háromhegyű (orvosi nevén trikuszpidális) billentyű működésének elégtelensége esetén a jobbkamra összehúzódásával a vér nem csak előre, a tüdő felé halad, hanem visszafelé, a jobb pitvarba is. A visszaáramlás a jobb pitvarban megnöveli a nyomást, aminek hatására a jobb pitvar megnagyobbodik. A betegség leggyakoribb oka a megemelkedett tüdőverőér-nyomás (pulmonális hipertónia), a bal szívfél betegsége és a jobbkamra működési elégtelensége. Okozhatják reumás betegségek, a szívbelhártya gyulladása, sérülések (tompa mellkasi trauma), és egyéb betegségek is. A triszkupidális elégtelenség sokáig tünetmentes maradhat, idővel gyengeség, fáradékonyság, nehézlégzés, májtáji feszülés jelentkezhet. Kezelése alapvetően az alapbetegségek gyógyszeres terápiájával történik, súlyos esetben műtéti beavatkozásra – ún. triszkuszpidális anuloplasztikára – is sor kerülhet, ritkábban bioprotézist ültetnek be.

A háromhegyű billentyű szűkülete szinte mindig reumás láz következménye, és a mitrális billentyű szűkületével együtt fordul elő. A műtéti kezelés bioprotézis beültetéséből, ritkábban billentyűplasztikából áll, amikor általában a mitrális billentyű egyidejű operációját is elvégzik.(6)

Élet műbillentyűvel

A legtöbb szívműtét elvégzése során a keringést mesterségesen tartják fenn, aminek következtében a szervezet egyensúlya átmenetileg megbomlik. Ezért a frissen műtött beteg néha erőtlennek, fáradtnak érezheti magát. Az operációt követően szapora, rendetlen szívdobogást, légszomjat is érezhet, ami megfelelő szívritmus-szabályozó gyógyszerrel megszüntethető. Minden műtétnek természetes velejárója a sebfájdalom, amelynek mértéke egyénenként változó, de megfelelő fájdalomcsillapítókkal enyhíthető.

A műbillentyűvel élő betegeknek egész életükön át ügyelniük kell arra, hogy elkerüljék a beültetett műbillentyű elfertőződését. Éppen ezért bármilyen lázas, fertőző betegség esetén antibiotikumot kell szedniük. Ha fogászati, vagy egyéb sebészeti beavatkozásra kerül sor, feltétlenül tudatni kell a kezelőorvossal, hogy a betegnek műbillentyűje van. Fontos a rendszeres fogászati kontroll is, mivel a rossz fogak tövéből a véráramba kerülő kórokozók megtámadhatják a műbillentyűt. A betegeknek tisztában kell lenniük azzal is, hogy a vér a test számára idegen felületen megalvad. Ezért mechanikus műbillentyű beültetést követően egész életen át, biológiai (tartósított állati szövetből készült) műbillentyű beültetés után néhány hétig véralvadásgátló gyógyszert kell szedniük, amelynek hatékonyságát rendszeresen ellenőriztetni kell. A tartós és jó műtéti eredmény szempontjából nagyon fontos, hogy a betegek a gyógyszereit rendszeresen, pontosan vegyék be, és a kontrollvizsgálatokon időben megjelenjenek.

A műtét utáni felépülés elengedhetetlen része a testmozgás, amely javítja a vérkeringést, és elősegíti a testsúlycsökkenést is. Az első három hónapban leginkább ajánlott mozgásforma a séta. A gyaloglás ütemét az egyéni teljesítőképességhez mérten kell megszabni. A sebesség akkor optimális, ha a beteg séta közben képes beszélgetni. Eleinte elegendő egy rövid séta a ház körül, majd érdemes apránként emelni a távot. A műbillentyűvel élő betegek fokozatosan visszatérhetnek a normális mindennapokba, így a munkahelyükre is. Szellemi munkát már a műtét után körülbelül egy-másfél hónappal meg lehet kezdeni, fizikai erőkifejtést viszont három hónapig nem szabad végezni.(7)

(1) Felnőttkori congenitalis szívhibák. A Kardiológiai Szakmai Kollégium ajánlása in: Kardiológiai Útmutató 2012, CD-melléklet. Írták: Dr. Apró Dezső, dr. Forster Tamás, dr. Horváth Erzsébet, dr. Temesvári András
(2), (3), (4), (5), (6) Szívbillentyű-betegségek diagnosztikája és kezelése. A Kardiológiai Szakmai Kollégium ajánlása in: Kardiológiai Útmutató 2012, CD-melléklet. Írták: dr. Bányai Ferenc, dr. Kékes Ede, dr. Lengyel Mária, dr. Temesvári András, dr. Vályi Péter
(7) Műtét előtt és műtét után. A Debreceni Kardiológiai Intézet betegtájékoztatója. Összeállította: Dr. Nagy Zsolt (Debreceni Egyetem Kardiológiai Klinika) (www.debkard.hu)

b.p.

címkék: fejlődési rendellenesség, szívbillentyűk, pitvar, karma, véna, aorta, aortasztenózis, mitrális sztenózis,
L.HU.PH.GM.04.03.2014.0696